Szellőztetés, ipari elszívás, légtechnika, szagelszívás… Mind olyan fogalmak, amelyekkel találkozunk, ha az általunk vezetett ipari létesítményben, középületben vagy nagyméretű kereskedelmi célú épületben gond van a füsttel, szagokkal, párával, a fűtéssel vagy hűtéssel. Tegyük tisztába ezeket a fogalmakat! Hogyan működnek, és miként történik a létrehozásuk a tervezéstől kezdve?

Figyelem, az alábbi hosszú írás nem tudományos igényű munka, csak a hosszú évek tapasztalataiból táplálkozó gyakorlati tájékoztató.

Mit jelent a légtechnika, és mi a célja?

A légtechnika az épületgépészet része. A gyárak, épületek, irodák légcseréjének szabályozott megoldásait foglalja magába. A technológia középpontjában ez a logika áll: tiszta levegőt szívunk be, az elhasznált levegőt elszívjuk, kezeljük, és kiengedjük a szabadba vagy visszaforgatjuk a rendszerbe.

Nézzük az egyes lépéseket abban a sorrendben, ahogyan logikailag egymásból következnek problémamegoldás során:

1. Elszívás és kifúvás
2. Beszívás
3. Levegőkezelés
4. Visszavezetés

Mit jelent a levegőelszívás és -kifúvás?

Az első probléma, amit meg kell oldanunk, az a szennyezett vagy problémát okozó levegő elszívása. Ez a probléma lehet például egy öntödében a felhevült öntőformának szaga, a fémgőzök (finom porok), a kemencét hevítő gázok égéstermékei, amik légneműek, és a keletkezési helyükről el kell távolítani. Ha a légnemű égéstermékek az égéstérben maradnak, éppen a további égéshez szükséges magas oxigén-tartalmú friss levegő elől veszik el a teret, és az égési folyamat leáll. Van, ahol pára keletkezik, van, ahol borzasztó szagok. Egy éttermi konyhában zsírgőzök és ételszagok keletkeznek, amit nem előnyös a vendégtér felé terelni, hiszen a jó levegő, a frissesség manapság már a vendéglők egyik kulcsfontoságú marketingeszköze.

A problémás levegő elszívását ventilátorokkal oldjuk meg (vagy azokkal segítünk rá a felfelé szálló meleg levegő által okozott légmozgásra), amelyeknek rengeteg formája létezik. Egy mezőgazdasági épület belső teréből (pl. istálló, szárító, tároló tér) fali ventilátorokkal szívjuk el a levegőt. A füstöt csőventilátorokkal vagy radiális ventilátorokkal vonjuk el a hevítő, olvasztó, égető kemencéből.

A ventilátor kiválasztása esetén a legfontosabb szempont a megfelelő légszállítás, amit óránként elszállított köbméterek számában mérünk. Számíthat ezenkívül még a ventilátor által létrehozott nyomáskülönbség, a szennyező, maró anyagoknak és víznek való ellenálló képesség, a beszerelhetőség vagy a tisztíthatóság, azaz a forma, illetve az üzemeltetés szempontjából az áramfelvétel és a karbantartásigény. A levegőt bizonyos esetekben az elszívási pontról légtechnikai csöveken keresztül vezetjük. A csatorna elején van az elszívási pont (egy ernyő vagy légbeömlő nyílás), míg a másik végén található az elszívó ventilátor.

Mit jelent légbeszívás vagy levegőcsere biztosítása?

Ahol elszívás van, ott negatív nyomás keletkezik, ezért mindenképp szükséges, hogy az elszívott levegő pótoljuk. A legtöbb esetben ennek érdekében légbeömlő nyílásokat biztosítunk a levegő elhasználódásának terében. Egy üzem esetében ez fali rácsokat jelent. Egy irodánál beáramlást segítő légtechnikai csöveket, amik elvezetik a friss levegőt a különböző helyiségekbe (ezért látunk gyakran kereskedelmi egységek mennyezetén „csupaszon” végigfutó csöveket). Bizonyos speciális esetekben a levegő befúvását szintén ventilátorokkal kell támogatni, főként hosszú úton és több különböző pontra kell elvezetni a friss levegőt.

Mi az a levegőkezelés?

A légkezelés a légtechnika legkényesebb és leginkább tudásigényes területe.

Ma a legnagyobb problémát az jelenti, ha az elszívott levegő nem engedhető ki a szabadba, ha a benne lévő szennyeződés átlépi a jogszabályban meghatározott koncentrációs hatértéket, vagy az óránként kibocsátható szennyezőanyag-tömeg küszöbértékét. De sokszor ez sem elég. A levegő szaga, hőmérséklete vagy páratartalma csak olyan lehet, mint amilyet befogad az a közönség, amelyik érezni fogja azt.

Ugyanakkor a légkezelés legfontosabb feladata: a gazdaságos épületenergetika. Magyarul megfelelő hőmérsékletet érjünk el a munkatérben, megfelelő légcsere mellett úgy, hogy normális szinten tartsuk fűtési és hűtési költségeket.

Nézzük meg, hogy milyen lehetséges problématípusokra kell megoldást adnia a levegőkezelésnek:

• Levegőfűtés
• Levegőhűtés
• Levegőszűrés és emissziócsökkentés
• Páratartalom-beállítás

Hogyan működik a levegőfűtés?

A fűtést legtöbbször a beáramló levegő kezelésénél kell alkalmaznunk. A beömlő levegő nem lehet túl hideg, hiszen ez az üzemi terület hőmérsékletét túlságosan lecsökkentené ahhoz képest, mint amit elvár a technológia, vagy igényelnek a dolgozók.

A levegő fűtése érdekében alkalmazhatunk kalorifereket, csőregisztereket vagy hőcserélőket is. A teljes légcsere szempontjából a levegő hőmérsékletének kérdése okozza az egyik legnagyobb fejtörést. Gyakori eset, hogy a kiszámított szükséges levegőcsere mennyisége olyan hőmérsékletcsökkenést okozna, amit csak magas fűtési költséggel lehet kompenzálni.

Mikor szükséges a levegőhűtés?

A legjobban ismert levegőhűtő eszköz a légkondicionáló egység (vagy „légkondi”), amely egy zárt helyiségben élők, dolgozók komfortérzetéért felelős. De mi mást szolgálhat még levegő hűtése? Vannak olyan üzemek, amelyek túl forró levegőt bocsátanak ki ahhoz, hogy bizonyos szűrési, leválasztási vagy szagtalanítási technológiák hatékonyan alkalmazhatók legyenek. A hűtés a legtöbb esetben hasonlóan működik, mint a légkondikban, azonban ipari méretekben ezt már levegő-hőcserélőnek nevezzük.

Mit jelent a levegőszűrés? Hogyan működik az emissziócsökkentés?

A levegő szennyezettsége nem léphet át bizonyos törvényben meghatározott határértékeket. Gyakran a levegő minősége a dolgozók egészségét veszélyeztetné, ha nem lenne megfelelő elszívás és szűrés.

Míg a porokat, szálló szárazanyagokat szűrési eljárásokkal (szűrők, ciklonok) választjuk le a levegőből, addig a folyadékcseppeket kicsit eltérő cseppleválasztókkal „csapatjuk ki”. Eggyel komolyabb kihívás, amikor a légnemű szennyező anyagoktól kell megszabadulnunk. Ezek lehetnek gyúlékony vagy robbanékony gázok, mérgezők vagy élővilágra károsak. Kémiai és fizikai eszközök egyaránt rendelkezésünkre állnak. Megnehezíti a dolgunkat, hogy szinte minden egyes anyag leválasztására más-más eljárást kell alkalmazni, szerencsés eset, amikor sikerül „több legyet” (vagyis molekulát) ütni egy csapásra. Néha alkalmazhatunk levegőhűtést és kondenzációt (pl. bizonyos olajipari gázok cseppfolyóssá tételéhez), máskor azonban a kémia segít az alábbi eszközökkel: nedves gázmosók (reagens anyagok vizes oldatát permetezzük a levegő útjába), abszorberekkel (száraz reagens anyagokkal találkozik a levegő), utánégetőkkel (elégetjük a levegő makroösszetevőin kívüli egyéb anyagokat) vagy akár hidegplazma használatával (a levegő saját molekuláit alakítjuk át oxidatív anyagokká, amelyek „eloxidálják” a szennyezőket).

Különleges emisszió: a bűz csökkentése

A legkevésbé kézzel fogható probléma a kibocsátott levegő szaga. Ha ez zavaró, az nem azonosítható egy konkrét anyag koncentrációs szintjével. Különböző anyagok kombinációi meglepően szélsőséges koncentrációk esetén is okozhatnak zavaró szagot. A szagprobléma megoldásában segíteni tudnak a szűrő és emissziócsökkentő megoldások. Gyakran azonban nem szükséges ennyire költséges beruházás, ha kizárólag a szaghatást kell csökkentenünk (pl. „ozmogén sorompó” eljárással).

Mit jelent a páratartalom beállítása?

A levegő páratartalmának beállítása kérdéses lehet az emberi komfortérzet (irodák, vásárlói terek), a termelés (mezőgazdaság, száraz levegőt igénylő ipari tevékenység) vagy a levegőszűrés következő fázisában alkalmazott technológia szempontjából. Párásításra gyakran gőzt, vízpermetet vagy párologtatót alkalmazunk, míg a páratartalom csökkentésére kondenzátort (cseppfolyósítja a vizet) vagy abszorbert (megköti vagy felszívja a vízpárát).

Mikor beszélünk levegő-visszavezetésről?

A levegővisszavezetésével csak akkor foglalkozunk, ha egyáltalán nem szeretnék a külső környezetbe kiengedni. Ennek két alapvető oka lehet:

1. A levegő hőmérsékletét megőrizzük, és tisztítás, kezelés után visszavezetjük.

2. A levegő szennyezőanyagtartalma nem alkalmas arra, hogy kiengedjük a környezetbe, azonban még praktikus lehet a technológiában tartani (pl. hűtés céljából). Viszonylag ritka eset, amikor a levegő visszavezetésére tényleg lehetőség van, hiszen a legtöbb esetben a levegő vagy emberek számára, vagy egy égési folyamat számára fontos, amiben belső folyamatok növelik nyom- vagy makroelemek mennyiségét, és ekkor már nem alkalmas az újrahasznosításra (pl. kilélegzett levegő).

Egy légtechnikai rendszer javítható részenként, vagy csak egy egészként lehet kezelni?

A légtechnikai rendszerek általában modulárisak: tartalmazhat szűrőket, hűtő vagy fűtő berendezéseket, párásítókat, különböző csőrendszereket. Ezek a legtöbb esetben (szerencsés módon) egymástól függetlenül is szerelhetők, cserélhetők. Ettől függetlenül természetesen figyelembe kell venni azt, hogy ha egy jól működő légtechnikai rendszerbe pl. egy más kapacitású ventilátort építek be, akkor azonnal megváltozik a légsebesség, a térfogatáram, a nyomás, a szállított szennyező anyagok koncentrációja. Minden ilyen módosításnál felül kell vizsgálni, hogy a rendszer más elemeit kell-e változtatunk, átszerelnünk, újragondolnunk.

Miért speciális ipari terület az ipari elszívás?

Ahol valamilyen légszennyező vagy szaghatást okozó anyag keletkezik a termelési, szolgáltatási folyamatban (pl. ipari kemencék, nagykonyhai berendezések, főző felületek, szervesanyagok erjesztése), ott szükséges az adott kibocsátási pontban, a felület felett, a gáz- vagy gőztérből a szennyezett levegőt elszívni nagy teljesítményű ventilátorok segítségével.

Ennek hatására a zárt térben negatív nyomás (vákuum) keletkezik, ami miatt beszívó felületeket kell biztosítani, ahol a levegő a szabadból beáramolhat, és az elszívott levegő helyébe lép. A légbeömlő felületeknek (pl. zsalus szellőző nyílás) minden esetben nagyobb felületnek kell lennie, mint az elszívás keresztmetszetének.

Mi a különbség az épületszellőztetés és az ipari elszívás között?

Az egyszerű légkezelés/szellőztetés és az ipari elszívás között jelentős különbség van.

Az irodaházakban, bevásárlóközpontokban a szellőztető rendszerek általában szinte láthatatlanok az átlagos látogató számára, ugyanakkor az egész épületet behálózza egy csőrendszer, amely egy központi elszívó és légkezelő rendszerhez csatlakozik. A levegő cseréjét a feltétezett maximális létszám alapján tervezik, és általában a biztonság kedvéért túlméretezik, hogy az emberek ne legyenek rosszul az állott, elhasznált és oxigéniányos levegő miatt. A szabályozást lehet különböző érzékelőkhöz, szondákhoz (pl. széndioxid vagy szénmonoxid, hőmérséklet, páratartalom) kötve létrehozni, ami még komfortosabbá teszi azt a helyet, ahol alkalmazzák. A szellőztetés profi szabályozása pedig nem csak kényelmesebb, de egy költség- és „figyelemtakarékosabb” is. (Mi is szereltünk már nagy budapesti irodaház számára olyan szellőző rendszert, amely több száz elszívó nyílással rendelkezett.)

Ezzel szemben az ipari elszívás fókuszában nem a belső terek általános levegőcseréje áll, hanem a túlzott hőt vagy légszennyező anyagokat (por, gázok, égéstermékek, szaghatással rendelkező anyagok) kell eltávolítani egy adott pontból vagy a légtérnek egy meghatározott részegységéből. Ez a kis tér lehet zárt (pl. egy zárt kemence) vagy nyitott, illetve félig nyitott (pl. egy hegesztő munkaasztal vagy keverőkád). A cél itt egyértelműen az, hogy a nem kívánatos levegőt távolítsuk el a tér egy kis „szeletéből”, tehát ennek megfelelően kell terveznünk az elszívási pont helyzetét, vagyis a levegő „gyűjtésére” alkalmas megoldásokat kell telepítünk. Egy hegesztő munkaasztalához egy állítható vagy statikus csővéget kell biztosítanunk a hegesztési pont közvetlen közelében, hogy a hegesztési porokat és gőzöket a dolgozó ne tudja belélegezni. Egy olvasztó vagy hevítő kemencénél a bizonyos felszabaduló gázokat szeretnénk eltávolítani, hogy ne maradjanak a gyártósornál, hiszen akadályozhatják a munkavégzést vagy a további szükséges kémiai reakciók beindulását. Egy zárt állattartó telepen egyszerre kell figyelembe venni a megfelelő légcserét és az állatok számára szükséges hőmérséklet fenntartását.

Gyakori eset, amikor egy üzemi légtérben a ipari elszívás olyan mennyiségű levegőt szív el a környezetétől, hogy további szellőztetésre már nincs is szükség.

Műszaki szempontból igazán érdekes jelenség, amikor az egyes épületeknek külön szellőzésük és légkezelőjük van, de egy központi hűtés látja el mindegyik épületet. Ez nagyon jól mutatja, hogy a levegőkezelés különböző szegmensei különböző méretű egységekre is tervezhetők ugyanazon a telephelyen belül. Nagyon jó lehetőség ez a költségek csökkentésére.

Amennyiben speciális ipari légkezelő egységet kell létrehozni (fűtő, hűtő egységek) a kész épülethez és gyártástechnológiához, akkor gyakran szükséges:

• külön melléképület létrehozása,
• a légkezelő egységek mennyezeten vagy más egyéb helyen való elhelyezése,
• további csövezés kialakítása, hogy elérjük a légkezelő egységet (vannak olyan szűrők vagy emissziócsökkentők, amelyek csak a fő üzemépület mellett helyezhetők el),
• esztétikai takarás (pl. álmenyezet)

Milyen területen van szükség az ipari elszívásra?

Az ipari elszívásnak számos formája létezik, és egész különböző iparágak alkalmazhatják. Kifejezetten jellemző a különböző gyártási eljárásokra, hogy egy pontjukban szükségessé válik a keletkezett légszennyező anyagok vagy többlethő elszívása.

A legjellemzőbb iparágak, ahol az ipari elszívás megoldásaival számolni kell:

• Gumigyártás, műanyagipar: a műanyagfeldolgozás során gyakran van szükség hőre akár olvasztáshoz, térhálósításhoz vagy felületkezeléshez. A meleg, szagos vagy oldószerekkel teli levegőt ki kell cserélni.
• Gépgyártás és öntödei tevékenység: az egyik legjellemzőbb probléma a hegesztési gőzök megrekedése, a másik az öntvények készítésénél keletkező szagok. Mindkettőnél szükséges a helyes ipari elszívás, ez azonban nem helyettesíti az ipari szagtalanítást.
• Élelmiszeripar: az élelmiszerek előállítása során több olyan lépés is lehet, ahol a szárítás vagy érlelés az egyik legfontosabb művelet. Mindkettő igényli az intenzív levegőcserét, és egyik sem hagyja hidegen a helyi lakosok szagérzékenységét.
• Szeszipar: az ipari alkohol előállítása a megfelelő levegőcserét igényli az erjesztőkádaknál annak érdekében, hogy az alkohol képződése megfelelő sebességű legyen. Az elszívott levegő a termelés szempontjából a továbbiak nem hasznos és nem is káros a környezetre, ezért a szabad levegőbe bocsátható. Ugyanakkor olyan szaghatást is generál, ami biztosan problémát okoz a lakosság egy részénél vagy akár az adott település vezetésénél. (Van olyan település, ahol egy 100 éven át nem jelentett problémát. Csakhogy az elmúlt évtizedekben a vegyipar és a gépgyártás igényei, valamint a termelési eljárások fejlődése növelte az egységi idő alatt előállítható alkohol mennyiségét. A környék lakosai megszokták ugyan a szagot, de nemrég megindult a lakóövezetek átrendeződése, és az új lakóparkok kiépülése. Aki eddig nem volt hozzászokva az erjedő cefre szagához, az ma a négyzetméterenként több mint egymillió forintot érő új lakásában pont annyira tudja ezt elfogadni, mint az átlagos fesztiválozó a félórásra csonkított Rihanna-koncertet playbackben.)
• Állattartás: az állattartás számára kényes kérdés, hogy a koncentráltan egy helyen tartott állatok levegője cserélve legyen, ugyanakkor a belső hőmérséklet ne csökkenjen egy elfogadható minimum alá. Az állattartó istállóknak elsősorban megfelelő légáramú elszívást és beszívást kell biztosítani, másodsorban pedig a beszívott levegő hevítését. Míg a hőmérséklet kérdése a beszívott levegőt érinti, addig a kifúvott levegőnél a legnagyobb probléma a szag. (Kifejezetten nyáron okoz gondot az állatok vagy a kitárolt állati ürülék szaga a lakosok számára. Ma már nem úgy viszonyulunk ehhez, mint 50 éve, amikor minden vidéki háztartásban természetes volt valamilyen haszonállat tartása. Ma már felháborodunk, követelünk, feljelentünk, ellenőriztetünk.)
• Szennyvízkezelés, hulladékkezelés: a kommunális és ipari hulladékok, illetve szennyvizek kezelése nemcsak azt szolgálja, hogy a felesleges hulladékok ártalmatlanná váljanak, hanem a feldolgozás eredményeképpen hasznos anyagokat is nyerhetünk (pl. másodnyersanyagok a válogatásból, mezőgazdasági alapanyag, tüzelőanyag). Az elszívás lehet szerepe a technológiában (pl. szennyvíziszap szárítása) vagy egyszerűen csak a szaghatást kiváltó gázok csatornázásában.

Az elszívás akkor a legkönnyebben kivitelezhető, ha zárt térben keletkezik az eltávolítandó levegő, gáz vagy por (pl. egy ipari kemence). A diffúz emisszióforrások (egy nagyobb területen vagy téregységben keletkezik az elszívandó levegő) esetén alkalmazhatunk takarást, lehatárolást, amely lehetővé teszi, hogy irányított elszívást építsünk ki (pl. nyitott tartályok lefedése).

Ahol már létezik elszívás, ott lehet kezelni a levegőt. Így a szennyezett levegő tisztítására szekvenciálisan egymás után kapcsolt légkezelő modulokat lehet beépíteni:

• hűtés
• fűtés
• por- vagy cseppleválasztás
• kémiai szűrés
• illatosítás, szagtalanítás

A modulok kiválasztása a tervezéstől és az igényektől függ.

Hogyan alakítható ki a megfelelő ipari légtechnika?

Azok a szolgáltatók, akik további épületgépészettel foglalkoznak, azok gyakran a légtechnikát is egyaránt beveszik a tevékenységi körükbe. Ma már országosan találunk olyan cégeket minden megyében, amelyek képesek részben vagy egészben ipari légtechnikát tervezni és kivitelezni. Minden tervező és kivitelező specializálódik, és sok cég csak néhány konkrét ügyfelet szolgál ki.

Elméleti szempontból az ipari légtechnika létrehozása nem különbözik az épületgépészet többi területétől: a helyes tervezés után indulhat a kivitelezés, amiben már nincs helye a meglepetésnek. A megfelelő tervezési sorrend egy épületnél:

1. Épülettervezés
2. Gépészettervezés: fűtés, víz- és csőrendszerek, légtechnika

A gyakorlat persze rendszeresen felülírja a megfelelő elméletet. Bár az ipari létesítmények légtechnikáját ugyanúgy az egész épület tervezésével párhuzamosan kellene elvégezni, a legtöbb esetben erre marad a legkevesebb idő és fókusz, így a hibák nagy része is ebből származik.

A légtechnika létrehozásának folyamata:

1. Igény- és állapotfelmérés
2. Helyzetértékelés, tervezés és méretezés
3. Eszközök beszerzése, munkaerő szervezése
4. Kivitelezés: helyszíni telepítés, szerelés, tesztelés, korrigálás
5. Emisszióvizsgálat és jegyzőkönyvezés, dokumentumok átadása

A fenti folyamat első két lépésére az építmény, a fűtés, a víz- és a szennyvízhálózatok megtervezése, vagy még gyakrabban a kivitelezése után kerül sor. Ha az elején nem lesz része a gondolkodásnak, akkor később kizárólag a költségcsökkentés, és nem az ésszerű szükséglet vezérli a tervezést.

Milyen kompetenciákra van szükség a légtechnikai tervezéséhez és kivitelezéséhez?

Az ipari légtechnika létrehozásához két alapvető tevékenységre van szükség, ennek alapján lehet lehatárolni a szükséges képességeket is. 

1. Tervezők: specializált tervezőmérnökök, akik a légtechnika területén a leginkább jártasak. Általában ők végzik a méretezést, a hőmérsékletszabályozás, valamint a légszállítási igény kiszámítását (kisebb és közepes méretűrendszerek esetén a kivitelezők is rendelkezhetnek megfelelő tapasztalattal). Ha fűtést és a hűtést is légtechnikával szeretnénk megoldani, akkor legalább két szakértő kell: energetikus és légtechnikai gépész.
2. Kivitelezés: a kivitelezői csapatok szakmunkásokból és műszaki vezetőkből állnak. Ügyelni kell rá, hogy az alvállalkozóknak is legyen felelős műszaki vezetője (legalább OKJ szintű végzettséggel igazolt), annak érdekében, hogy a különböző résztvevő szakértői csoportok világosak legyen a felelősségek, és a munkájuk megfelelően szervezett lehessen. A szakmunkások lehetnek lakatosok vagy csőszerelők, a műszaki vezető pedig technikus vagy mérnök. A légtechnika kivitelezésben fontos tudnunk azt, hogy kifejezetten légtechnikai célú szakmunkás-, technikus- vagy mérnökképzés nem létezik (nem úgy, mint a külön engedélyhez kötött klímaszerelés területén), ezért a terület szakértői a légtechnikai kivitelezés fogásait a gyakorlat során sajátítják el úgy, hogy más műszaki területről érkeznek (pl. vízvezetékszerelés, vegyészet).

Az Aqua-Nívó az ipari szagsemlegesítés szakértője és rendkívül tapasztalt a légtechnikai kivitelezésben. Precíz tervek alapján magas szintű kivitelezést vállal, ennek érdekében pedig az egyes projektekhez szükség esetén további tudást von be (pl. műszaki szakértők, gépgyártó cégek).

A légtechnika kialakításának legnagyobb buktatói

Az ipari légtechnika ott mutatja meg a használhatatlanságát, amikor rájövünk, hogy nem működik. A port, a káros gázokat, szörnyű szagokat nem szívja el, nem biztosít megfelelő levegőcserét, a hőmérséklet pedig köszönő viszonyban sincs a szükségessel. A felháborodás pedig vagy a termelési eredmények oldalán fog kipattanni (magasabb selejtarány, rosszabb minőségű termék), vagy a dolgozók, esetleg a környékbeli lakosok részéről (orrfacsaró bűz, hideg munkaterület, rosszullétek, megbetegedések).

A hibák három nagy kategóriába sorolhatók, minden egy konkrét eset ezek valamelyik altípusa vagy folyománya.

Legnagyobb hibalehetőség: hibás méretezés és tervezés

Talán nem meglepő, hogy akkor követjük el a legnagyobb hibát, ha nem tervezünk a légtechnikával. Általában az ipari elszívás az alkalmazott gyártási technológiához adott, vele együtt tervezett. Nem ritka, hogy a gyártósori gépek értékesítői konkrét javaslatokat dolgoznak ki a szükséges légtechnika kialakításához. Azonban elfordul az ad hoc tervezés (tipikus magyarországi eset): először a termelési egységet hozzák létre, amely oxigént von el, szagot generál, port vagy hőt termel. Alacsony kapacitás mellett ez még nem okoz problémát, mivel a természetes szellőzés képes elszállítani a felesleges levegőszennyeződéseket, port, hőt és szagokat (pl. néhány hegesztőállomás). Amikor a cég növekszik, újabb munkaállomásokat indítanak, akkor ez már nem elegendő. Utólag kell mérni, tervezni, vizsgálni, és általában jelentősen több megoldandó problémát teremt, mint ha az üzem eredetileg az ipari elszívással együtt lett volna tervezve. Nem azt mondjuk, hogy az épület tervezésekor egyből az induláshoz képest tízszer nagyobb kapacitásra kell méretezni légtechnikát, de egyrészt fontos ne felejtsük, hogy egyáltán szükségünk van rá. Másrészt, ha tudjuk, hogy számolnunk kell valamekkora növekedéssel, akkor legalább hagyjunk teret a további eszközöknek. Rendkívül fontos, hogy ezt a megrendelő kérje számon a gépész tervezőjétől, vagy legalább kérjen elérhetőséget olyan tervezőhöz és kivitelezőhez, aki a légtechnikával érdemben tud foglalkozni.

Második hiba: nem megfelelő minőségű beépített eszközök

Nem titok, hogy a beépíthető alkatrészek variációi és forrásai változatosak. Ha egy beszerzéssel foglalkozó menedzser az internetet áttúrja, az igényeknek megfelelő ventilátorok, fűtő- és hűtőegységek után vadászva, akkor mindig találhat eggyel olcsóbb lehetőséget az előzőnél (bár azért nem akkora a termékek változatossága, mint a lakossági kávéfőzőknél). A kérdés csak az, hogy az adott cikket mire és hogyan fogjuk használni. Ha ennek megfelel a kiválasztott eszköz, akkor rendben van. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy nem a megfelelő minőséget választottuk, ami egészen változatos negatív következményekkel járhat.

Az eszközök, berendezések minősége ebből a 8 fő elemből áll:

• Gyártói garancia: azaz mennyi időre vállal garanciát a gyártó? Maga az időtáv nyilván jelzés értékű, ami úgy általában az anyagok megfelelőségére, az tervezési precizitásra és az összeszerelésre is utal.
• Anyagminőség: a felhasznált anyagokra nem lehet azt mondani, hogy bizonyos anyagok jók, mások meg rosszak. A kérdés az, hogy mire használjuk az adott eszközt. Egy ventilátor esetében tökéletes megoldást, ha megerősített műanyag lapátok vannak a járókerék egy nedves környezetben alkalmazva, míg máshová pedig a rozsdamentes acél a legkiválóbb.
• Elektromos biztonsági szint: helyesebb talán a „burkolatok védettségi szintje” kifejezést használni. Az „IP” jelölés utáni szám értéke jelzi, hogy mennyire ellenálló és biztonságos a működése egy elektromos berendezésnek.
• Meghibásodási valószínűség: erről nem fogunk gyártói információt kapni, hiszen nem érdekük ezt publikálni. A meghibásodás valószínűségét a kivitelezők ismerik a legjobban, hiszen egy kivitelező számára annál több nehézséget jelent a beszerelt eszköz karbantartási, minél nagyobb gyakorisággal hibásodik meg.
• A rendszer bővíthetősége: ennek az elemnek a jelentősége csak akkor merül fel, ha várható pl. üzembővítés vagy –átalakítás. A bővíthetőség része az egyes gépek teljesítményének szabályozhatósága, a csatlakozási pontok átszerelhetősége és a mozgathatóság.
• Teljesítménybiztonság: a tapasztalat tudja csak igazolni egy géptípus esetében, hogy mennyire várható el tőle, hogy állandóan azonos teljesítményt adjon le.
• Működésbiztonság: minél több tényező vagy külső környezeti jelenség képes megszakítani egy berendezés működését, annál gyengébb a minőségnek ezen dimenziója.
• Ellenőrző és szabályozó rendszerekkel való csatlakoztathatósága: ma egy modern légtechnikai rendszer értékét nemcsak méretek, a csőhosszok, a leágazások vagy a légkezelő modulok száma tudja megnövelni, hanem a szabályozó rendszerek és az automatika is. A kérdés az, hogy egy adott rendszer és annak elemei fel vannak-e készítve a szabályozó eszközök utasításainak fogadására.

Harmadik hiba: utólagos módosítások körültekintés nélkül

Ha egy már meglévő légtechnikai rendszerben valamilyen módosítást végzünk, akkor annak több ponton is következményei lesznek. Éppen ezért a módosítás előtt alaposan végig kell gondolni, szimulálni és kiszámolni, hogy milyen további változásokat kell végrehajtani. Például ha egy újabb elszívó ágat szeretnénk kialakítani, akkor számolni kell azzal, hogy meg fog változni az egy ágra jutó elszívott levegő mennyisége, más teljesítménnyel kell működnie a hő- vagy páratartalom-kezelő egységeknek, és extra terhelést fognak kapni a szűrő-, emissziócsökkentő és szagtalanító berendezések is. Egy ilyen apróság miatt újra kell szabni a rendszert.

Egy jól átgondolt, bővíthető és (értelmes keretek között) túlméretezett rendszert kevés variálással át lehet állítani megnövekedett kapacitásra. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az ilyen helyzetekben lesz a legnagyobb szükség a korábbi rendszertelepítés minden létező dokumentációjára: garancialapok, gépészeti tervek, műszaki adattáblák. Ezeknek akkor is legyen jól kitalált és visszakereshető helye, ha a rendszer telepítését elrendelő és menedzselő munkatárs előbb távozik a cégtől, mint a szóban forgó légtechnikai rendszer (ez egyébként elég gyakori, hiszen jól működő légkezelő 15-20 évig is működik megfelelő karbantartással, míg a beszerzési és műszaki munkatársak gyakran 2-3 év után kicserélődnek egy multinacionális cégnél).

Még néhány jó tanács a hibák elkerüléséhez

Mindennek az alapja a tervezés!

Azt már tudjuk, hogy a legnagyobb hiba, ha valamit nem terveznek meg. A profi tervezés esetén többlépcsős a tervezési folyamat is: különböző szakterületek szakértői közösen kontrollálják, ellenőrzik a tervezési folyamatot. A légtechnika gépészeti tervezése viszonylag pontosan ismert folyamat a mérnökök számára (számítási eljárások), ha a beruházói igényeket pontosan meghatározták.

Ha a kivitelezés után derül, hogy a rendszer nem működik tökéletesen, akkor azonnal a tervezéshez kell visszatérni!

Gyakran az a gond, hogy a beruházó nem adott át minden szükséges információt a tervezőnek ahhoz, hogy tudja, milyen kapacitásra kell felkészülni. Egy kész rendszernél bizony vannak következményei egy olyan mondatnak, hogy „nem baj, ez az egy plusz kemence már nem számít” (de, fog számítani).

Óvakodjunk a kalapácsárusoktól, akik mindent szögnek néznek!

Sajnos szélhámosok ebben a szakmában is léteznek, akik valamifajta “csodát” kínálnak megvásárlásra, és a kétségbe esett ügyfelek beleugranak az ajánlatba. Tipikusan ilyenek aktív szenes szűrők, granulátumok, amiket általában levegőszűrésre és szagtalanításra ajánlanak. Mintha ez egy olyan pirula lenne, ami minden betegségre jó. Ezek viszont nem alkalmasak az adott probléma megoldására, ha túl nedves a tisztítandó levegő vagy olyan szennyeződések vannak benne, ami az egész szűrőt egy pillanat alatt tönkre teszi (pl. festékpermet).

Kérdezzünk időben a szakembertől, és legyünk türelmesek!

Léteznek olyan speciális kihívások, amelyek a tervezők számára is kihívást jelentenek. pl. sajátos tulajdonságokkal rendelkező szennyező anyagok. Ilyenkor a technológiai megoldás keresése gyakran megizzasztja a tapasztalt gépészeket és vegyészeket, mivel nincsenek rá dobozos megoldások. Egy-egy ipari üzemnél hónapokig vagy évekig kell tervezni és tesztelni különböző szűrési és emissziócsökkenti eljárásokat, mire mérhetően kiderül, hogy melyik a legjobb.

Kérjünk kivitelezői garanciát!

Önmagában jó kérdés: tud-e garanciát vállalni a működésre a kivitelező? Egy jó kivitelező általában vállal egy éves garanciát a beszerelésre (tehát arra a munkára, amit ő végzett), segíti érvényesíteni a gyártói garanciát a beszerelt gépekre, amely általában 2 évet jelent.

Kérjünk bemutatót a telepítendő megoldásra!

Képes-e prezentálni az ajánlott rendszer működését a kivitelező? Ha nem teljesen egyedi esetről van szó, akkor kérhetünk valamilyen bemutatót vagy kísérleti bérleti konstrukciót a kivitelezőtől, hogy meggyőződjük, tényleg jó lesz-e a kínált megoldás. Teljes lutri úgy megvásárolni egy 10-20 millió forintos rendszert, hogy még a kivitelezőnek sincs fogalma arról, hogy fog-e működni.

Milyen üzemeltetési problémák merülhetnek fel?

A légtechnikai rendszer üzemeltetése elméleti szinten nem túl nehéz. Érdemes néhány egyszerű szabályt betartani, és egy jó minőségű rendszer addig fog üzemelni, amíg elavultnak nem ítélik azt.

Nézzük meg, mik szokták a leggyakrabban az üzemeltetés közbeni meghibásodásokat és egyéb problémákat okozni:

Nincs felelőse az üzemeltetésnek és a karbantartásnak.

Egy üzemben mindig a helyi karbantartási csoportnak kell foglalkoznia a légtechnikai rendszerekkel. A hazai környezetben ez még mindig „mostohagyereknek” számít, és nem gondol rá szinte senki, hogy ugyanúgy foglalkozni kell vele, mint a fűtési rendszerrel vagy a vízhálózattal.

A gyártói karbantartási utasításokat be nem tartása.

Pontosan az előző hibából szokott adódni, hogy elmaradnak az előírt alkatrészcserék, tisztítások és a felügyelet is. A folyamatos tisztítási ciklusoktól és a helyes üzemeltetéstől függ, hogy az egyes légtechnikai csövek keresztmetszete állandó marad-e. Ehhez természetesen ismerni kell, hogy mi a szállított levegő tartalma, összetétele, és mit okoz a folyamatos jelenléte. A professzionális eszközök általában könnyen cserélhető szűrőkkel, szűrőtöltetekkel készülnek, aminek a rendszeres és tervezett cseréje garantálja a stabil és hatékony működést.

„Tűzoltó-karbantartás”

Sajnos Magyarországon jellemző a “tűzoltás” jellegű karbantartás. Amikor már nagy a baj, a termelést is le kell állítani, akkor gyorsan ki kell találni valamit. Nagy hirtelen a helyi karbantartók, de gyakran még a szervizelők is valami háztáji „sufnituning” megoldást találnak, aminek két következmény lehet: 1. Rövidesen (pár nap, pár hét elteltével) a rendszer felét, az adott csőszakaszt, a ventilátor, a szűrőszekciót vagy mindent rendesen ki kell cserélni (természetesen legalább annyiért, mint amennyibe az eredeti beruházás is került). 2. A sufni megoldás következtében még valami komolyabb probléma is történik. Pl. kondenz víz visszacsorgása a szárazüzemű legkezelőhöz, porrobbanás, gyenge elszívási teljesítményből adódó káros gázok vagy por felhalmozódása a munkaterületen (rosszabb esetben személyi sérülés, megbetegedés, vagy a termelő eszközökben és a gyártott termékekben kár keletkezik).

A légtechnika kialakításának költségei

Akár ipari, akár lakossági légtechnikáról beszélünk, a költségek nagyon széles skálán alakulhatnak, de szinte mindig két alapvető kérdésre adott fogja befolyásolni: mit és mekkorát?

Mi befolyásolja a légtechnika telepítési költségeket?

1. Az épület mérete: Nem kell sok magyarázat, hogy értsük, más a légtechnikai rendszerünk felépítése, mérete és bonyolultsága, ha egy háztartás konyhájának a szagelszívását akarjuk megoldani, vagy egy fél kontinenst ellátó műanyagüzem munkaállomásainak elszívását. 
2. Technológia jellege: Az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen problémát szeretnénk megoldani? Egy helyiség átszellőztetése annak érdekében, hogy az ott dolgozók friss levegőt kapjanak, a legegyszerűbb légtechnikai feladat. Ha ipari elszívásra, légkezelésre, a levegő fűtésére, hűtésére, páratartalom-szabályozására vagy az elszívott levegő szűrésére van szükség, az biztosan költségesebb lesz. Az energiahatékonyág az elmúlt évtizedben kiemelt szerepet kapott, ezért egyre népszerűbbek a hővisszanyerő légkezelők, ahol a kifúvott levegő hőmérsékletével emeljük a beszívott levegőét. Ez rendkívül hasznos, ugyanakkor a hővisszanyerős rendszerek azonnal kétszeresére emelhetik a beruházási költséget.
3. Elszívási helyek száma: Minél több elszívási pontot kell kialakítanunk, annál komplexebb az elszívási és befúvási csövek rendszere.
4. Beépített anyagok és gépek minősége: Ahogy korábban említettük, gyengébb anyagminőséget csak akkor szabad megengedni, ha valóban nincs szükség jobb, erősebb, tartósabb eszközre. Minden más esetben számolni kell vaskosabb költséggel.
5. Levegőkezelési pontok száma: A légkezelő rendszerek általában modulárisan építhetők. Minél több légkezelő egységet kell beépítenünk a rendszerbe (pl. egymás után porleválasztót, cseppleválasztót, hőcserélőt, majd emissziócsökkentő egységet), annál magasabbra kúszik a beruházási keret.
6. Tervezői minőség, precízitás: Minél összetettebb a tervezői feladat, annál tovább tart, annál több szakembert kell bevonni, és annál magasabb költség. A légtechnika tervezésének a bázispontja, amikor a kivitelező a saját tapasztalataira alapozva meg tudja állapítani, hogy mire van szükség. A tervezés csúcsa pedig az áramlási és kinetikai szimulációk elvégzése, és a kiépítendő rendszer kalibrálása a szimulációs eredmények alapján (ez utóbbinak az induló költsége nettó 1 millió Ft).
7. Az automatizálás mértéke: A légkezelők automatikus szabályozása a legdrágább. Itt megint csak szorzásban kell gondolkodni. Egy kézi vezérlésű ipari szagtalanító rendszer kerülhet 10 millió forintba, ugyanennek a rendszernek pedig a termeléshez kapcsolt, több ágra kiterjedő és széliránymérővel is szabályozott automatikus vezérlése 5 millió forinttal is emelheti a költséget.

Magyarországon nem lehet figyelmen kívül hagyni a túlszámlázásokat sem. Egy nagyvállalat esetében a műszaki infrastruktúra kezelése és a beszerzés külön személyek vagy osztályok felelőssége. Egy felső vezető vagy a tulajdonos sokszor nem is lát bele ezeknek a napi tevékenységébe. Ha a beszerzés nem figyel eléggé a költségek alakulására, vagy esetleg összejátszik a beszállítóval, akkor jó eséllyel a vállalat súlyos többletárat fizet az ipari gépészet telepítésénél.

Ugyanakkor a kevesek által szállítható, speciális technológiák mindenképpen költségesek. Ma magyarországi viszonylatban az ipari légtechnikának szinte alig van olyan területe, amelynél a kivitelezők egymással versenyve próbálnak megbízást szerezni. Sem a tervezéshez, sem a kivitelezéshez nem triviális, hogy hol találunk megfelelő szakembert, vagy eléggé tapasztalt és felkészült csapatot, amely egy jól működő rendszert fog leszállítani. Tehát ezen a területen minden tervező iroda és kivitelező cég leterhelt, kénytelen az ügyfeleit rangsorolni, adott esetben pedig bizonyos megrendeléseket elutasítani. Ebből fakadóan a munkadíjak általában még magasabbak is más épületgépészeti kivitelezéshez képest.

Ha pedig olyan egyedi területről beszélünk, mint az ipari szagsemlegesítés, akkor alig találunk olyan céget, amely valóban eredményes termékkel áll elő. Amikor mégis találunk ilyet, akkor az soha nem nyomott áron fog dolgozni, az áralkunak pedig szinte semmi esélye.